A zöld lámpára váró autósok számára a belváros forgalmas kereszteződései olyanok, mint bármelyik másik reggel.
Nincsenek tudatában annak, hogy vasbeton veszi körül őket – pontosabban annak a tetején. Néhány méterrel alattuk káprázatos fényáradat szűrődött át a sötétségen, megijesztve a földalatti „lakókat”.
Egy kameralencse nedves, repedezett falak képét közvetíti a talajra, miközben egy kezelő irányítja a robotot, és szorosan figyeli az előtte lévő kijelzőt. Ez nem sci-fi vagy horror, hanem egy modern, mindennapi csatornafelújítás. Motorjainkat a kamera vezérléséhez, a szerszámfunkciókhoz és a kerékhajtáshoz használjuk.
Elmúltak azok az idők, amikor a hagyományos építőipari brigádok utakat ástak és hetekre megbénították a forgalmat, miközben a csatornarendszereken dolgoztak. Jó lenne, ha a csöveket a föld alatt is ellenőrizni és korszerűsíteni lehetne. Manapság a csatornarobotok számos feladatot képesek elvégezni belülről. Ezek a robotok egyre fontosabb szerepet játszanak a városi infrastruktúra karbantartásában. Ha több mint félmillió kilométernyi csatornát kell karbantartani – ideális esetben ez nem befolyásolja az életet néhány méterre.
Régebben nagy távolságokat kellett ásni a földalatti csövek feltárásához és a sérülések megtalálásához.
Manapság a csatornarobotok építési munkálatok nélkül is képesek elvégezni a felméréseket. A kisebb átmérőjű csöveket (általában rövidebb házcsatlakozásokat) a kábelköteghez rögzítik. A kábelköteg feltekerésével mozgatható be vagy ki.
Ezek a csövek csak forgó kamerákkal vannak felszerelve a kárelemzéshez. Másrészt egy konzolra szerelt és multifunkcionális munkafejjel ellátott gép használható nagy átmérőjű csövekhez. Az ilyen robotokat régóta használják vízszintes csövekben, és újabban függőlegesekben is.
A leggyakoribb robottípust úgy tervezték, hogy egyenes, vízszintes vonalban haladjon a csatornában, enyhe lejtéssel. Ezek az önjáró robotok egy alvázból (általában egy legalább két tengellyel rendelkező lapos autó) és egy beépített kamerával ellátott munkafejből állnak. Egy másik modell képes navigálni a cső görbe szakaszain. Manapság a robotok függőleges csövekben is mozoghatnak, mivel kerekeik, vagy lánctalpaik belülről a falakhoz tudnak nyomódni. A keret feletti mozgatható felfüggesztés a készüléket a csővezeték közepén helyezi el; A rugórendszer kompenzálja az egyenetlenségeket, valamint a keresztmetszet apró változásait, és biztosítja a szükséges tapadást.
A csatornarobotokat nemcsak csatornarendszerekben, hanem ipari csővezeték-rendszerekben is használják, például a vegyiparban, a petrolkémiai iparban vagy az olaj- és gáziparban. A motornak képesnek kell lennie a tápkábel súlyának húzására és a kamerakép továbbítására. Ehhez a motornak nagyon nagy teljesítményt kell biztosítania a lehető legkisebb méretben.
A csatornarobotok nagyon sokoldalú munkafejekkel szerelhetők fel az önműködő karbantartáshoz.
A munkafej segítségével eltömődések, vízkő és lerakódások, vagy kiálló hüvelyek illesztési hibái távolíthatók el, például marással és csiszolással. A munkafej kitölti a csőfalon lévő lyukat a hordozó tömítőanyaggal, vagy behelyezi a tömítődugót a csőbe. Nagyobb csövekkel rendelkező robotoknál a munkafej a mozgatható kar végén található.
Egy ilyen csatornarobotban akár négy különböző hajtási feladatot is el kell végezni: a kerék vagy a lánctalp mozgatását, a kamera mozgatását, valamint a szerszám meghajtását és a helyére mozgatását egy levehető kar segítségével. Egyes modelleknél az ötödik hajtás a kamera zoomjának beállítására is használható.
Magának a kamerának képesnek kell lennie lengni és forgatni, hogy mindig a kívánt nézetet biztosítsa.
A kerékhajtás kialakítása eltérő: a teljes vázat, az egyes tengelyeket vagy az egyes kerekeket külön motor mozgathatja. A motor nemcsak az alapot és a tartozékokat mozgatja a felhasználási pontra, hanem a kábeleket is húznia kell a pneumatikus vagy hidraulikus vezetékeken. A motor radiális csapokkal szerelhető fel, hogy a felfüggesztést a helyén tartsa, és elnyelje a túlterhelés esetén keletkező erőt. A robotkar motorja kevesebb erőt igényel, mint a radiális meghajtó, és több hellyel rendelkezik, mint a kamerás változat. Ennél a hajtásláncnál nem olyan magasak a követelmények, mint a csatornarobotoknál.
Manapság a sérült csatornavezetékeket gyakran nem cserélik ki, hanem műanyag béléssel helyettesítik. Ehhez a műanyag csöveket levegő- vagy víznyomással kell a csőbe préselni. A lágy műanyag megkeményítéséhez ezután ultraibolya fénnyel besugározzák. Erre a célra speciális, nagy teljesítményű lámpákkal ellátott robotok használhatók. A munka befejezése után egy munkafejjel ellátott multifunkcionális robotot kell beállítani a cső oldalsó ágának elvágásához. Ez azért van, mert a tömlő kezdetben lezárta a cső összes be- és kijáratát. Az ilyen típusú művelet során a nyílásokat egyenként, általában több óra alatt marják a kemény műanyagba. A motor élettartama és megbízhatósága elengedhetetlen a zavartalan működéshez.
